2012. márc. 17.

A pék [2007]


egy jó gengszterfilmnél eleve nincs sok olaszabb dolog, egy jó bérgyilkososról már nem is beszélve, ami pedig a bérgyilkos-aki-próbál-beilleszkedni kategóriát illeti, hát... epic! már az Otthon, véres otthon is baromira adta John Cusackkel, de mindez az angolok bájával fűszerezve különlegesen üdítő szórakozássá teszi A péket. ha van, aki cool, akkor az Damian Lewis. főleg sorozatokból ismerhetjük [Életfogytig zsaru, Homeland], de úgy látom, szerencsére mostanában kezdik szélesebb körben felfedezni. a Your Highnessben is örvendtem vala neki rendesen.
bár az első sok percben fura volt Görög Laci szinkronjával újranézni ezt a kis fekete komédiát az Életfogytig zsaru eredeti vagy éppen Széles Tamás hangjával megáldott részei után, de mivel ilyen zseniális emberekről beszélünk, nagy gond nem adódott végül ebből, alaptalan aggodalmaim ellenére sem. az egy, ami nekem mindig kevés ezekben a mozikban, az az aprítás. oké, persze, vágom, ha egyszer a bérgyilkos most akar leszámolni az eddigi életével, minek eresztene minden szembe jövőbe egy sorozatot? de... na mindegy.
a sztoriról annyit, hogy Milo kezd bekattanni a gyilkolással járó állandó feszkótól, és kiruccan vidékre, ahol úgy hozza a sors, hogy péknek áll, és szépen beleszeret a szakmába és a nyugodt életbe, csakhogy a falubeliek rájönnek, hogy mivel kereste eddig a kenyerét [haha], így azt hiszik, a pékség igazából csak álca, és valójában a süteményrendeléseikkel célpontokat jelölnek meg...


10/8

ami pedig mindig eszembe jut bármilyen pékről...
- hé, parancsnok, amikor gyerek voltál, neked volt pék az ágyad alatt?
- nem.
- megnézted valaha?
- nem...
- akkor honnan tudod, hogy nem volt pék az ágyad alatt?? *

Nincsenek megjegyzések: