nagyon Woody! elmondhatatlanul szeretem azokat az alkotókat, akiknek egyedi és minőségbiztosított műveik vannak. Woody Allen is ilyen. hiába vannak laposabb vagy kiemelkedőbb filmjei, mindig tudod, milyen hangulatra, szövegekre, karakterekre számíthatsz. ennél a mozinál sincs ez másképp. és ahogyan anyukám találóan megjegyezte, Owen Wilson remekül hozza Woody megszokott karakterét, akit Ő már ilyen idős fejjel nem áll neki eljátszani. a párbeszédek briliánsak, a szóváltások sziporkázóak, ahogyan azt megszokhattuk. a képek ízesek, elhozzák Párizs eszenciáját, és elérik, hogy kicsit beleszeressünk a városba. vagy éppen eszünkbe juttatják azt a helyet, ami a főszereplőnek Párizs. nekem például London. és éppen ezért Vele együtt szorul össze a szívem, ahogy szerelmesen rajong a városért és eszményi csodálattal beszél a legapróbb szegletéről is
a fim érdekessége az időutazás. az, hogy a főszereplőnk, a hollywoody "bértollnok"-ságból kitörni akaró író napjainkból a 20as években találja magát, és összefut olyan igazán jelentéktelen fazonokkal, mint Hemingway vagy Picasso, és a lenyűgöző élményeken keresztül jön rá, hogy nem szabad a boldogságát egy másik korban keresnie, hanem ott kell megteremtenie magának, ahol van. részemről soha nem vágytam másik időbe, hiába vagyok oda a régi korokért. inkább igyekszem a múltat a jelenbe hozni, és éltetni azt. kombinálni az ősit a modernnel
elég az hozzá, hogy az Éjfélkor Párizsban egy baromi jó kis film, és nagyon örülök neki, hogy megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart. kellemes, könnyed, jóleső szórakozás, parádés szereposztással. nálam mondjuk egyértelműen Dalí vitte a prímet a felbukkanók közül
10/8
ja és Tom Hiddleston Owen Wilsonja megvan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése