minőségi magyar szinkron

végtelenül jellemző kishazánk mentalitásra, hogy ha valami kikerül tőlünk a nagyvilágba, és annak szemernyi, akár csak pár percnyi sikere van, arra pezsgőt bontunk. legyen az egy külföldi zenecsatornán lejátszott klipp, egy egész szép sportteljesítmény, vagy az, ha egy idegen ország híradójában vagy napilapjában feltűnünk pár szó erejéig. arról nem is beszélve, ha egy filmben magyar helyszínt említenek, vagy mutatnak, vagy esetleg magyarul szólalnak meg. ha azonban itthon valami kiemelkedő, és világszínvonalú, azt egyszerűen észre sem vesszük, hacsak nem kapunk erős külhoni megerősítést. most egészen pontosan a magyar szinkronra célzok.

kétségtelen, hogy a legtöbb filmet eredeti nyelven szeretem nézni, hiszen úgy az igazi, az originál. DE! szeretem mindet mindkétféleképpen magamévá tenni, és nem egy olyan alkotás akad, amit ugyanolyan szívesen, ha nem szívesebben nézek meg szinkronizálva, mert igenis, a minőségi magyar szinkron létezik. változatlanul él és virul.

gyakran nézek interjúkat külföldi színészekkel, akik a filmüket turnéztatják, és ellátogatnak a világ különböző talk showiba, ahol persze beadnak részleteket a mozikból az adott ország szinkronjával. hát... őszintén? egyik sem közelíti meg a magyar minőséget.

kiváló színészeink és hangjaink vannak, és a fenébe is, mi nem csak lovas, hanem filmes nemzet is volnánk. habár filmeket már évtizedeket óta nem tudunk gyártani, a szakma akkor is bennünk él, és igenis, van, ahol utat tör magának. lásd: a magyar szinkron

kezd elegem lenni, hogy folyton csak a rinya megy minden miatt, és már lassan semmi nincs, amit megbecsülnénk. mert ha nem lenne mit, talán (!) megérteném. de van mit.