a blog ARCHÍVálásra került...

szavazni ér!

Éjfélkor Párizsban [2011]

nagyon Woody! elmondhatatlanul szeretem azokat az alkotókat, akiknek egyedi és minőségbiztosított műveik vannak. Woody Allen is ilyen. hiába vannak laposabb vagy kiemelkedőbb filmjei, mindig tudod, milyen hangulatra, szövegekre, karakterekre számíthatsz. ennél a mozinál sincs ez másképp. és ahogyan anyukám találóan megjegyezte, Owen Wilson remekül hozza Woody megszokott karakterét, akit Ő már ilyen idős fejjel nem áll neki eljátszani. a párbeszédek briliánsak, a szóváltások sziporkázóak, ahogyan  azt megszokhattuk. a képek ízesek, elhozzák Párizs eszenciáját, és elérik, hogy kicsit beleszeressünk a városba. vagy éppen eszünkbe juttatják azt a helyet, ami a főszereplőnek Párizs. nekem például London. és éppen ezért Vele együtt szorul össze a szívem, ahogy szerelmesen rajong a városért és eszményi csodálattal beszél a legapróbb szegletéről is

a fim érdekessége az időutazás. az, hogy a főszereplőnk, a hollywoody "bértollnok"-ságból kitörni akaró író napjainkból a 20as években találja magát, és összefut olyan igazán jelentéktelen fazonokkal, mint Hemingway vagy Picasso, és a lenyűgöző élményeken keresztül jön rá, hogy nem szabad a boldogságát egy másik korban keresnie, hanem ott kell megteremtenie magának, ahol van. részemről soha nem vágytam másik időbe, hiába vagyok oda a régi korokért. inkább igyekszem a múltat a jelenbe hozni, és éltetni azt. kombinálni az ősit a modernnel

elég az hozzá, hogy az Éjfélkor Párizsban egy baromi jó kis film, és nagyon örülök neki, hogy megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart. kellemes, könnyed, jóleső szórakozás, parádés szereposztással. nálam mondjuk egyértelműen Dalí vitte a prímet a felbukkanók közül

10/8

ja és Tom Hiddleston Owen Wilsonja megvan?

Avengers Timeline

Marvel's the Avengers Cinematic Universe Timeline 

BAFTA 2012

habár Cumberlord -elég elítélendő módon- kimaradt a szórásból, azért Andrew Scott és Steven Moffat nyert egy-egy aranymaszkot a Sherlock BBC teamből.
a további díjazottak listája itt!

The Many Faces of Sacha Baron Cohen

vote for your favourite @ Empire Magazine

minőségi magyar szinkron

végtelenül jellemző kishazánk mentalitásra, hogy ha valami kikerül tőlünk a nagyvilágba, és annak szemernyi, akár csak pár percnyi sikere van, arra pezsgőt bontunk. legyen az egy külföldi zenecsatornán lejátszott klipp, egy egész szép sportteljesítmény, vagy az, ha egy idegen ország híradójában vagy napilapjában feltűnünk pár szó erejéig. arról nem is beszélve, ha egy filmben magyar helyszínt említenek, vagy mutatnak, vagy esetleg magyarul szólalnak meg. ha azonban itthon valami kiemelkedő, és világszínvonalú, azt egyszerűen észre sem vesszük, hacsak nem kapunk erős külhoni megerősítést. most egészen pontosan a magyar szinkronra célzok.

kétségtelen, hogy a legtöbb filmet eredeti nyelven szeretem nézni, hiszen úgy az igazi, az originál. DE! szeretem mindet mindkétféleképpen magamévá tenni, és nem egy olyan alkotás akad, amit ugyanolyan szívesen, ha nem szívesebben nézek meg szinkronizálva, mert igenis, a minőségi magyar szinkron létezik. változatlanul él és virul.

gyakran nézek interjúkat külföldi színészekkel, akik a filmüket turnéztatják, és ellátogatnak a világ különböző talk showiba, ahol persze beadnak részleteket a mozikból az adott ország szinkronjával. hát... őszintén? egyik sem közelíti meg a magyar minőséget.

kiváló színészeink és hangjaink vannak, és a fenébe is, mi nem csak lovas, hanem filmes nemzet is volnánk. habár filmeket már évtizedeket óta nem tudunk gyártani, a szakma akkor is bennünk él, és igenis, van, ahol utat tör magának. lásd: a magyar szinkron

kezd elegem lenni, hogy folyton csak a rinya megy minden miatt, és már lassan semmi nincs, amit megbecsülnénk. mert ha nem lenne mit, talán (!) megérteném. de van mit.

Tom Hiddleston | Esquire UK | 2011

the Avengers [2012]

hát ez király volt! OO szeretem, ha azt kapom, amit várok, és az Avengerstől pontosan azt kaptam: zúzást, akciót, poénokat, lazaságot, látványt és hogy a karakterek hozzák a formájukat. egytől egyig pipa. az egyetlen hatalmas bajom az egésszel, hogy nem tartott még néhány órán át. ültem a moziban, és mikor rájöttem, hogy elérkezett a döntő csata, azt gondoltam, hogy ne már, még nincs itt az ideje! 

klassz, hogy Amerika kapitány megragadta végül a gyeplőt; Thor mindig jókor és jó helyen istenkedte el magát, lesújtva a pörölyével meg dobálva a villámait; Sólyomszem nekem nem igazán hozott semmit a pro íjászkodásán kívül, de lehet, ez az én bajom; a Fekete Özvegy már megint rendesen dekoratív volt no és ügyesen aprított; és hát egyértelműen Tony Stark for President!
Bruce Hulk Bannert direkt hagytam ki a felsorolásból: vele kapcsolatban már említettem nagy fájdalmamat, hogy végül nem Norton játszotta tovább a karaktert. ezúton kérek elnézést a bizalmatlanságomért Mark Ruffalotól, akit a csere miatt már alapból leírtam magamban, és aki emiatt azóta nyilván álmatlanul forgolódott éjszakánként... so please forgive me, Mr. Ruffalo... pazar volt! visszafogott, ízléses, izgalmas, szimpatikus. hiába imádom Edward Nortont, egy percig se hiányoltam. Paul Bettany hangját viszont igen. már csak miatta is kötelező legközelebb eredetiben néznem. bár az Avengers filmek szinkronjai különben szerintem teljesen okésak.

amik a legjobban rúlzottak: Tony Stark Black Sabbath pólója, Tony Stark egója, Coulson ügynök úgy en bloc, a beszólások, erdei cívódás, Hulk vs. Loki... hát az mekkora volt már!? XD na igen, Loki... azt mondtam, majd eldöntöm, a Vasembernek vagy Lokinak fogok-e drukkolni. hát... nem sikerült eldönteni. Tony Stark túlságosan atom cool és két ujjával privatizálja a világbékét, Loki viszont egy ős-mardekáros, bastard istenség. különben meg nem is muszáj döntenem, nem?... na.

a várva várt Avengers tehát megmérkőzött, megméretett ééés diadalt aratott!... de hogy mér idézek már megint a Lovagregényből... na mindegy. Tony Stark rocks and Loki is a god, you dull creatures!

10/9

Emma Stone | by Carter Smith | Allure Magazin | 2009